Autizmus & IKT

Mivel megbeszéltük, hogy a választott feladatunkat autizmus spektrum zavarral kapcsolatos témában képzeljük el, próbáltam összegyűjteni, hogy eddig milyen kontextusokban és mit tanultam, olvastam az autizmus és az infokommunikációs kapcsolatáról, hogy utána ebből kiindulva tudjak tovább tájékozódni. (Mivel elsősorban saját korábbi tudásom próbáltam rendszerezve összeszedni, hivatkozásokat nem tartalmaz a bejegyzés.)

Több területen szokás használni a gyakorlatban IKT-s eszközöket:

• a strukturált környezet egyes elemeinek digitális változata (például folyamatábra, napirend) – vannak kifejezetten erre irányuló alkalmazások (például a HANDS projekt applikációja, vizuális óra applikációs változata, például Kids Tmer), de például a Google Naptár is használható napirendként bizonyos személyeknél és helyzetekben
• augmentatív és alternatív kommunikációs eszközök lehetnek digitálisak is (például a különböző beszédgenerátorok, a képes kommunikációs könyv mintájára készült alkalmazások, például Niki Talk)
• különböző kifejezetten az autizmussal élő tanulók számára készült „fejlesztő programok” (például a HANDS projektnek van ilyen része is)
• a videó megjelenése lehetővé tette a korai tünetek pontosabb megfigyelését (általánosságban és az egyes esetekben is), a felmérések során a személyi igények csökkenését (utólag is lejegyzetelhetők események), a több ember általi elemzést, anélkül, hogy többen kellene, hogy jelen legyenek a szobában
• videómodellálás, videóprompt eszköze
• használnak olyan eszközt a pedagógiai diagnosztikában, aminek digitális változata egyszerűbb kezelést tesz lehetővé (például Kommunikációs Mátrix)
• korai diagnosztikus eszköz fejlesztése is zajlik a karon kifejezetten magasan funkcionáló óvodások szűrésére játékos formában
• általánosságban lehetővé teszi pedagógusok által használt eszközök széleskörű megosztását
• a nem digitális alapú eszközök készítésében is lehet segítség (például napirendi kártyákat készítő eszközök)
• jutalmazásként J

Amilyen előnyei lehetnek az IKT eszközök alkalmazásának (szemben a hagyományos, papír változatokéval):

• praktikusság: sokkal mobilisabbak, a részeik nem vesznek el (mint például egy képcserés kommunikációs eszköznél), könnyebb az elkészítésük, ingyenes programok esetében az anyagköltség megspórolása is szempont lehet
• motiválóak lehetnek a fiatalok számára
• szociálisan sokkal elfogadottabbak, kevésbé stigmatizálóak
• „mindig ugyanolyanok” – ez egyrészt az érzelmileg biztonságos környezet része (kiszámíthatók, bejósolhatók), másrészt a tanulást is elősegíti (például mivel a kommunikátor mindig ugyanazzal a hangsúllyal mondja ki a beszédet, kutatások szerint elősegítheti a beszédfejlődést; videómodellálásnál és a videópromptnál a videó sokszor visszanézhető, megfigyelhető, és nem zavar össze az, hogy közben más ember modellál vagy más a környezet)
• egyes esetekben helyettesíthet személyi feltételt (például a videómodellálás, videóprompt ugyanúgy modellál, mint egy személy, de nem kell hozzá újra és újra eljátszani; lehet beállítva figyelmeztetés, hogy nézzen rá a napirendjére, így nem kell, hogy egy személy figyelmeztesse), és ezzel együtt nagyobb függetlenséget is adhat
• a digitális AAK eszközök valóban ki is mondják az üzenetet, így az érthetőbb a környezet számára (és a partner figyelmének rosszabb monitorozása mellett is lehet, hogy felfigyel rá – például ha egy szobában vannak, de nem hívja fel a figyelmét, a hangra fel fog figyelni; erre láttam egy még kiterjesztettebb próbálkozást, a TippyTalk alkalmazást, ahol SMS üzenetekben küldi el a kommunikációs üzenetet az applikáció)
• szociálisan nem mediált tanulást tesznek lehetővé (az iskolai tanulás alapvetően szociális kapcsolatokon keresztüli, amivel egy autizmussal élő tanulónak nehézségei vannak,  egy nem szociális lehet esetében sokkal hatékonyabb)
• ha többen használnak például hasonló alapú kommunikációs eszközt, akkor az a köztük lévő kommunikációt is segítheti

Ugyanakkor természetesen vannak az alkalmazásnak korlátai és kockázati tényezői is:

• a személyt, aki kiválasztja a megfelelő technológiát és egyénre szabja, természetesen nem válthatja ki (nincs például egy olyan applikáció, ami éppen az adott személy számára megfelelő kommunikációs üzeneteket tartalmazná „magától”)
• eszköztől való függést okoz, pszichológiai értelemben is (kialakíthat szorongást például attól, hogy lemerül, elromlik, lefagy az eszköz)
• azok a kockázati tényezők is megjelenek, mint általában az ilyen eszközöknél (pl. cyberbullying, függőség)
• jelenleg minimum fényképes szimbólumszinten jól tájékozódó személyeknek elérhető (bár például erről beszéltünk az egyik kurzuson, hogy a virtuális valóság milyen lehetőségeket adhat majd tárgyas szimbólumszinten lévő személyeknek)