Információs túlterheltség !?

Bejegyezte: –
 
A második IKT órán az információs társadalmunkról szóló előadást hallgatva, az információs túltelítettség/ túlterheltség fogalma ragadta meg legjobban a figyelmemet. Már órán feljegyeztem, hogy erről az érdekesnek ígérkező fogalomról még többet szeretnék megtudni.
A mindenhová magunkkal hordozható laptopok, az egyre okosabb okostelefonok és a szinte mindenhol hozzáférhető internet segítségével óriási mértékű információhoz juthatunk pillanatok alatt. Ez elsőre nagyon jól hangzik, végtelen lehetőségeket rejt. Már nem csak a körülöttünk lévő tárgyi világ a „miénk”, hanem egy virtuális valóságban is létez(het)ünk. Egy kattintással a világ bármely területéről nézhetünk fotókat, videókat, akkor is, ha épp nincs megtakarított pénzünk külföldre utazni; vagy vidéki diákként is meg tudunk nézni egy új filmet, annak ellenére, hogy 60km-es körzetben nincs egy mozi sem, vagy egyetemistaként nem kell annyit a könyvtárban ülni és keresgélni, hiszen az interneten nagyon sok kérdésünkre gyorsan választ kaphatunk.
(Az egy másik téma, hogy Okosak vagyunk, ha csak a felét hisszük el annak, amit olvasunk; zseniálisak, ha tudjuk melyik felét. /Robert Orben/ 😀)

Egyre többen foglalkoznak azzal, hogy a sok pozitív hatás mellett, milyen negatív hatással van ránk az, hogy ilyen mennyiségű információ bombáz percről-percre.

 

A téma után tudományosabb vizekre evezve találtam meg Koltay Tibornak Az információs túlterhelés és az információs műveltség”c. tanulmányát, amiben felteszi a kérdést: létezik- e egyáltalán ez a jelenség, miért ennyire vitatott, és ha létezik, mit jelent valójában és mit kezdhetünk ezzel a problémával?

Az információs túlterhelésről nincs elég információnk. ( ← ez egy elég groteszk mondat lett :))
Tehát nehéz megismerni a jelenséget, hiszen sokszor észrevétlen marad, amolyan „csendes teher". Ez kihathat a hétköznapjainkra, a tudományra, és a munkára is... ennek ellenére a túlterhelés szótól nem kell kifejezetten pánikba esni, de aggaszthat minket, hogy nem jut elég időnk és erőnk feldolgozni az összes ránk zúduló információtömeget.

Pijpers meghatározásai közül a szerző kiemeli, hogy információs túlterheltség akkor léphet fel:
- amikor a rendelkezésre álló információk mennyisége meghaladja az emberek információfeldolgozásának képességét,
 - vagy ha szakadék van az információ mennyisége és azok között az eszközök között, amikkel ezeket hasznos tudássá tudnánk alakítani,
- valamit egyszerűen akkor is túlterheltségről beszélünk, amikor több releváns információval rendelkezünk, mint amennyit fel tudunk dolgozni.
A túlterhelést természetesen folyamatosan fokozza az egyre több funkcióval ellátott technológiák megjelenése.


Érdekesnek és elgondolkodtatónak találtam, hogy a tanulmányban felvetett egy ellenérvet is az információs túlterhelés létezése ellen: „Ahogy nem ihatunk túl sok vizet, nem beszélhetünk túl sok információról sem. Amiről valójában szó van, az az, hogy adott pillanatban nem vagyunk képesek feldolgozni a kapott információt, főleg, ha nem kértük, viszont releváns lehet.” (Koltay, 2014 , 85.)
     Tehát inkább túlfogyasztásról van szó, és a probléma igazából nem a sok rendelkezésre álló információ, hanem az hogy ezt hogyan tudjuk hatékonyan felhasználni, így az egyén felelőssége is megnő a probléma kezelésében. Tehát ez azt is sugallja, hogy létezik (kialakulhat) egy hatásos "szűrő" bennünk, amivel képesek vagyunk a számunkra fontos információkat kiemelni és feldolgozni, és a felesleges információk pedig fennakadnak, így elkerülhetjük a túlfogyasztást/ túlterhelést.





Hogyan lehet a túlfogyasztást orvosolni? 

Semmiképp nem azzal, hogy elzárkózunk, vagy időhiány miatt félretesszük!
Csak információs műveltségre van szükségünk!
Mit értsünk ez alatt?
- Információs műveltséggel rendelkezik az, aki tudatában van annak, mikor és miért van szüksége információkra; tudja, hol találja meg és hogyan értékelje; tudja, hogyan hasznosítsa és kommunikálja etikus módon az információt. (Csík,2006) 

Ehhez kapcsolódóan pedig különféle készségeket is megfogalmaznak az eredeti szerzők (Chartered Institute of Library and Information), amelyek szükségesek az információs műveltséghez:
- az információszükséglet felismerése,  
- a rendelkezésre álló források ismerete,
- az információkeresés módszerei, 
-  az eredmények értékelése,
- a keresési eredmények feldolgozása, hasznosítása,
- etikus és felelősségteljes használata,
- az információ kommunikálásának, megosztásának módszerei,
- az eredmények kezelése.
Jó hír! :) Tehát az egyén sokat tehet a információs túlterheltség ellen, és nincs kiszolgáltatva!

Koltay Tibor konkrét „orvosságai":
- információ építészet, vagyis megfelelően szervezett információk
- tudományos cikkek áradatának szelektálása pl.: a referátumok (absztraktok) elolvasásával, így már jóval a szűkebb, csak a releváns cikkekben kell elmélyülni
- az információ forrásának megismerése, így ez is segít eldönteni, hogy megbízható e, releváns lehet e egy adott témában
 - az információk szűréséhez továbbá nagyon fontos a kritikai gondolkodás kialakítása!


Kíváncsian kutattam tovább milyen más megoldásokat, praktikákat javasol nekünk az internet, amiket érdemes megfogadnunk, hogy ne merüljünk el a folyamatos információáradatban való „úszkálásban”. (Csak párat emelek közülük, de a források között megtalálhatóak a teljes cikkek.) 


1. Tartsunk pihenőt! A munka/tanulás közben tartott 25 percenkénti 5 perc „kikapcs” csodákra képes! Vizsgaidőszakban én elég szkeptikusan próbáltam ki (Pomodoro technikának hívják) de tényleg bevált. 25 -30 perc aktív tanulás/ olvasás után 5 perc pihenés után az agy felfrissül, és ismét aktív koncentrálásra képes. Nem mellesleg szerintem motiváló is, hogy ilyen rövid idősávot jelölünk ki, amik után mindig kapunk egy kis pihenőt. :) 

2. Rangsoroljuk a teendőinket! Kezdjük a legnehezebbel, (vagy a legegyszerűbbel, nekem ez mindig motiválóbb), de ne zsúfoljunk be új dolgokat a már kialakított, (és remélhetőleg kiegyensúlyozott ) rendszerbe.

3. Tudatosan törekedjünk arra, hogy egyszerre csak egy feladatra koncentráljunk! Párhuzamos feladatvégzés helyett inkább osszuk be az időnket, tartsunk szünetet mielőtt egy másik feladatba kezdünk. És ha egyszer belekezdünk valamibe, fejezzük is be, mert azzal, hogy „majd később” visszatérünk rá, csak az időnket pazaroljuk, hiszen megnehezíti a feladataink kiszámítható és logikus beosztását.

4. A zavaró ingereket tudatosan iktassuk ki! Ha folyton a facebookot, vagy az emailt nézegetjük, hogy jött-e új értesítés, üzenet, eltereli a fontos információkról a figyelmünket. Jelöljünk ki konkrét időpontokat, amikor megnézzük, (esetleg a pomodoro technikánál a 5 perc pihenőben megnézhetjük) de az semmiképp ne a hatékony munkavégzés félbeszakítása legyen!   
A zavaró ingereket úgy is kiiktathatjuk, ha a környezetünkben rendet rakunk. Így tanulás/ munka közben nem fogunk „sokkal érdekesebb” cetliket találni... (mindannyian jól tudjuk, hogy az egyetemistáknál vizsgaidőszakban milyen nagy rendmániás lesz mindenki... bár nem ilyen tudatos indíttatásból, de nem is olyan haszontalan erre mindig időt szánni.)  

5. Iratkozzunk fel RSS-es gyűjtőkre, így az összes hírt egy felületen gyorsan át tudjuk futni reggeli kávézás közben (vagy az 5 perc pihenőnkben). :)

6.  És Te is hozzájárulhatsz mások túlterhelésének visszaszorításában! Csak akkor írj emailt/ üzenetet, ha nagyon fontos, és az legyen tömör, egyértelmű! Ha tudod, hogy aktív elfoglaltsága van, keresd később! Tiszted mások idejét is, remélhetőleg jó tett helyében mi is jót várhatunk!  :)

 




Források:

 Képek:
  • http://eslide.com/information-overload-how-to-fight-the-urge-to-say-too-much/
  • https://www.linkedin.com/topic/information-overload 
  • https://www.slideshare.net/TietoCorporation/why-traditional-intranets-fail-todays-knowledge-workers/14-Its_not_information_overload_Its
  • http://perspectiveix.com/blog/2015/04/attention-economy-information-overload/ 
  • http://thoughtleaderzone.com/2012/09/measure-for-measure-how-much-info-is-too-much-info/ 
  • https://www.cartoonstock.com/directory/i/information_overload.asp  



Megjegyzések

Megjegyzés küldése